Ne (csak) a gyerekeket neveljük, hanem magunkat is! — vallja Füstös Móni, Pozitív Fegyelmezés szülőoktató

Füstös Móni maga is három kisgyerek anyukája, szóval bőven van tapasztalata a gyereknevelés terén. Szülőtréningjeivel több mint ezer magyar családnak segített már gyermeke megértésében, a megfelelő eszközök megtalálásában és alkalmazásában. Emellett persze a social csatornáin és a Mesélj, Anyukám! podcast adásaiban is rengeteg hasznos tanácsot adott már, nemrég pedig teljesült egy régi álma: megjelent az első könyve.

– Kezdjünk onnan, hogyan lettél neurodiverz szemléletű Pozitív Fegyelmezés szülőoktató, és egyáltalán mit jelent a Pozitív Fegyelmezés?

– A Pozitív Fegyelmezés egy amerikai pszichológus módszere, ami meghódította az egész világot, és több millió család életét változtatta meg. Azért tud jól működni, mert sem nem engedékeny, sem nem tekintélyelvű, hanem a kettő közötti arany középúton igyekszik tartani a szülőket, és ehhez kézzel fogható eszközöket nyújt számukra. Ez azt jelenti, hogy nem marad az elméletek szintjén, de nem is megy bele annyira egy család életébe, hogy betűről betűre megmondja, hogy mit csináljanak. Az eszközöket mindenki a saját értékrendje szerint tölti meg tartalommal. És persze azért is hatékony, mert nem a gyerek viselkedését akarja megváltoztatni, nem arra ad reakciót, hanem az okokat igyekszik megérteni, és arra reagálni.

Világszerte a megalkotója, Jane Nelsen képzi az oktatókat, és én is nála tanultam. A munkám és a saját tapasztalataim alapján arra jöttem rá, hogy sokszor félreértjük a gyerekeket, azt hisszük, hogy „szándékosan rosszul viselkednek”, „neveletlenek”, „fegyelmezetlenek”, de valahogy mégsem lehet őket fegyelmezni, még a legjobb módszerekkel sem. Ez azért van, mert ilyenkor nem szándékosan rosszak. Én abból indulok ki, hogy minden gyerek alapvetően jó és jól is akar viselkedni, kapcsolódni szeretne a környezetében élőkkel, de bizonyos helyzetekben, bizonyos körülmények között erre nem képes. Számomra az a fontos, hogy azt az adott gyereket megértsük annyira, hogy tudjuk támogatni akár az idegrendszerét, akár a lelkét, hogy aztán fegyelmezhető (és a fegyelmezés alatt tanítást értek) legyen. Tehát munkám során a Pozitív Fegyelmezésből indulok ki, de más módszerekkel is képzem magam, mert hasznos tud lenni azoknál a gyerekeknél, akiknél látszólag semmi nem működik.

– Milyen korú gyerekek szüleinek ajánlod a könyvedet, és magát a Pozitív Fegyelmezés módszerét?

– Ez szuper kérdés, mert eltérő a válasz. A könyv ugyanis kifejezetten a kisgyerekes (egy-másfél éves kortól) szülőknek szól. Persze vannak előrelátók, akik szeretik már korábban felvértezni magukat, ami szerintem csodás, mert van vele munka rendesen, jó magunknak időt adni. De az igazi helyzetek másfél éves kor körül szoktak kezdődni, és azt mondanám, hogy a könyv a 8 éves korosztályig nyújt kapaszkodót. Utána egy kicsit más szerepkörbe kell átlényegülni a szülőnek, hátralépni a laza, magabiztos vezetőből, hogy a kisiskolás gyerek tudja a szárnyait próbálgatni. Ráadásul a könyvben a példák, a helyzetek mind a kisebb gyerekeket érinti.

Ezzel szemben a Pozitív Fegyelmezés eszközei egészen felnőtt korig elkísérik a gyerekeket, éppen azért, mert sokféleképpen fel lehet tölteni tartalommal az eszközöket. Persze van olyan, amit egy kisgyereknél sokat használunk, ezért idővel kikopik, és van olyan is, amit négy éves kor alatt nagyon korlátozottan tudunk alkalmazni, ám ahogy érik a gyerek, egyre hasznosabbá válik. De összességében egy-egy eszköz abszolút jól használható az egész gyerekkor alatt.

– Nagyon tetszik, hogy konkrét szituációkra tagolódik a könyv, és a problémás helyzetekre kínálsz megoldást. Nálatok is előfordulnak ezek a nehézségek a mindennapokban?

– Persze, olyannyira, hogy a könyvben teszek is utalást arra, hogy valós események ihlették. A gyerekek márcsak gyerekek, nálunk is. És ez így is van jól! Ahogy mondtam is, igazából nem az a cél, hogy megváltoztassuk ezt, hanem pont az, hogy megértsük, mi miért történik. Ideális esetben mi, akik már érettek vagyunk ahhoz, hogy felelősséget vállaljunk, döntéseket hozzunk és alkalmazkodjunk, változtatni tudunk annak érdekében, hogy a családi életünk elég jó legyen. Ehhez hozzátartozik az, hogy nem megyek a gyerek alá, nem adom át a gyeplőt neki, de nem is nyomom őt el teljesen, hanem megtalálom az arany középutat. Nagyon nem könnyű feladat, szép kis önismereti út. Tehát amikor a Pozitív Fegyelmezés módszerét követjük, akkor jelentős részben nem is a gyerekeket neveljük, hanem magunkat.

– Mindjárt itt a karácsony, amikor jellemzően megborul a családi rutin, a gyerekek az ajándékoktól és az édességtől pörögnek. Mivel teszünk szerinted ilyenkor jobbat: ha kicsit lazábban vesszük mi is a szabályokat, vagy ugyanúgy igyekszünk betartani őket, mint a hétköznapokban?

– A kisgyerekes életkorban nagyon fontos a rutin a gyerekeknek, mert egy nagyon összetett világot próbálnak megérteni, és amellett, hogy ez fárasztó, sokszor tényleg nehéz feladat is. Részben ez az oka annak, hogy gyakran ledobják a láncot. Ebből logikusan a következik, hogy azzal tudunk nekik segíteni, ha kiszámíthatóvá tesszük a világukat. Nekik az adja a biztonságot, ha nem az egyik ismeretlenből esnek a másikba, hanem tudják, mi fog történni velük. Na, ez az ünnepek alatt valóban eléggé meg tud borulni. Nagyon fontos az, hogy a szülők is el tudják magukat egy kicsit engedni ilyenkor, ezért nem kell foggal-körömmel ragaszkodni a szokásos napirendhez, de érdemes minél jobban elmagyarázni a gyereknek, hogy mire számíthat. Ha pedig a sok újdonság miatt esetleg mégis kiakad, akkor ennek jó, ha értjük a hátterét, és empátiával tudunk a gyerekhez fordulni.

Az ilyen helyzetekben fontos az önismeret és a gyerek ismerete is. Ha én attól jobban vagyok, hogy kicsit kiengedhetek, mert nem kell hajnalban kelni reggel, akkor szuper, de ha ez a gyereket teljesen megborítja, akkor ebben is az arany középutat kell keresni. Aki tudja, hogy nagyon érzékeny a gyereke a változásokra, az ne dobja be teljesen a gyeplőt a lovak közé, de vannak olyan kicsik, akik maguk is értékelik, ha egy kicsit tovább fent lehet maradni és tovább lehet aludni reggel. Ilyen ez a Pozitív Fegyelmezés: nem mondja meg, hogyan kell csinálni, csak szempontokat ad hozzá, aztán a családokra bízza, hogy teszteljék, náluk mi működik jól. A Pozitív Fegyelmezésben a hibák értékek, tanulási lehetőségek. Hibázni szabad, de fontos belőle tanulni, és keresni utána a családnak megfelelő megoldást. Nekem nagyjából ezt jelenti a gyereknevelés, és az igazi szépsége az, hogy mire megvan az ultimate megoldás, tuti, hogy borul valami, aztán lehet tovább keresgélni. Szóval sosem unatkozik az ember.

Korábbi cikkünkben körkérdést intéztünk édesanyákhoz, hogy nekik mi a legnehezebb a gyereknevelésben. Rengeteg érdekes és tanulságos választ kaptunk: