Az OBALOGH sztori

Az OBALOGH divatmárka vezető tervezője és tulajdonosa gyerekként egy szatmári kisvárosban a fejébe vette, hogy egyszemélyes divatcéget épít. Az álom úgy tűnik megvalósulni látszik, hisz az alig pár hónapja startoló brandet kezdjük egyre többen megismerni. No de mi lehet a napjainkat megnehezítő pandémiás időszakban is lelkesedéssel teli kommunikációs szakember/divattervező sztorija mögött?

Már gyerekként sem voltam átlagos, mindig le kellett kötnöm magam, s amikor már teljesen kimerítettem a körülöttem lévők energiaforrását, rajzlapot és filctollat ragadtam. Annak idején, amikor még Cindy Crawford, és Claudia Schiffer sétált a ma is megtörhetetlenül sikeres divattervezők bemutatóin eldöntöttem, „majd ha nagy leszek”, az én ruháimban fognak sétálni a lányok. Azóta eltelt sok év, viszont a fejemben még mindig ott vannak a sötétkék, uszályos estélyik, az elegáns, fekete koktélruhák. Ez csupán egy gyermeki álom volt akkor, szélnek is eresztettem. Egyik nap rocksztár, másik nap tv bemondó akartam lenni, vagy rádiós. Viszont az óriási a kalandvágy mindig ott kattogott bennem, így a főiskola elvégzése után Londonba költöztem.

Mindenhonnan elküldtek. Nagy magazinok, divatlapok, kozmetikai cégek, naturkozmetikumok, vitamincégek. Sehová sem kellett egy Kelet- európai kislány, hiába tanultam, hiába kopogtattam, vagy turbóztam fel az önéletrajzom világot rengető ideákkal. „Majd én, én színt hozok a lapba, én hatalmas forgalmat generálok!” – mondtam, de a kutyát nem érdekelte. Kerestem az igazságot Ázsiában éveken keresztül. Hátizsákkal vándoroltam New York utcáin, Afrikában a maszájok népviseletét mustráltam – „I like your stuff” - mondtam a helyi arcnak. Minden földrészről volt egy haverom. Egy őrült motorozás alkalmával pedig, amit egy hatalmas borulás követett, vérző lábbal, kék zöld foltokkal, összetört motorral felsántikáltam Thaiföld egyik legmagasabb pontjára. Az egyik legnagyobb buddhista szerzetes kolostor ez. Beálltam a sorba, megkaptam az áldást, majd bevillant egy gondolat:

„Itt az idő”

forrás: PR

Intenzív energiákat észleltem magam körül, éreztem, tudtam, át kell adnom valami üzenetet korunk emberének. „A RUHÁK, basszus!!!” Előkotortam a régi firkáimat, lázasan kutattam a varrodákat, miközben lelki szemeim előtt végig ott lebegett a szerzetes tekintetéből áradó meleg, mégis kőkemény üzenet. „Nem vagy őrült, neked feladatod van! „ „Mi, az, hogy ruhákat gyártsak?” – kérdeztem magamtól…

Aztán beütött a Covid. Talán ez volt az üzenet mögött. Most minden annyira más, talán a négy fal között az ember kénytelen észrevenni, ráébredni, hogy mi is a saját lelkének üzenete. Amit az eddig rohanó világban nem hallott meg, s a Sors, Isten, az Univerzum, vagy ahogy tetszik figyelmeztet.

forrás: PR

Mi a hivatásod, mi a tálentumod? Igen, ezt az álomszerű kérdőjelet szövöm bele a ruháimba, igyekszem felébreszteni az alvó, feszültségekkel teli, szorongó lelkű embert.

Ez az időszak talán megtanít minket, nőket arra, hogy igenis, egy ilyen világot rengető sokk alatt is képesek vagyunk felvenni a kapcsolatot igazi önvalónkkal. Családos anyák vagy szingli karrieristák, kalandor lelkek vagy otthonülősök, itt az idő! Ha egy picit felvesszük a kapcsolatot a bent pislákoló fénnyel lehet, hogy ezt a magasabb erők is meghallják, s talán egy picivel szebben indul a nap, ha tudod, mire születtél.