Adamik Luca: "Állandóan nevetek"

Luca elsőéves a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem design- és művészetelmélet szakán, az Attractive modelljeként ráadásul bejárta már a fél világot, nem is beszélve arról, hogy olyan divatházak kifutóin lépkedhetett, mint az Armani, a Miu Miu, a Moschino vagy a Jean Paul Gaultier. Megszállottan olvas, tapasztal és figyel – minderről mostantól elsőként értesülhettek nálunk.

Ha öt jelzővel kellene bemutatnod magad, melyek lennének azok?

Maximalista, érzékeny, nyitott, individualista, érzelmileg túlfűtött.

Miért a design- és művészetelmélet szakot választottad ?

Engem mindig is az elméleti rész, a tervezők mögötti háttérmunka, menedzsment és szervezés érdekelt a legjobban. Ezen a szakon közel vagyok a tervezőkhöz. A gyakolati órákon bejárhatok megfigyelni a munkafolyamatokat, ezáltal a részesévé válok, megértem az elképzeléseiket. Úgy, hogy ebbe belelátok, én is sokkal hatékonyabban tudom őket majd a jövőben támogatni, velük együttműködve dolgozni. Emellett olyan szakot kerestem, ahol a szerelmem az irodalommal, olvasással, művészettörténettel nem szakad meg, sőt kiteljesedhet.

Mi volt eddig a legnagyobb hatással rád az ott töltött idő alatt?

A légkör. Az emberek, akik körbevesznek. Intelligens es nyitott diákok, akik lenyűgöznek a kreativitásukkal és azzal az érzékenységgel, ahogy a világról gondolkodnak. A tanáraimról nem is beszélve. Rajongok értük, miattuk ilyen csodálatos ez az egész közeg. Egyszerűen ha belépek az egyetem területére, úgy érzem, otthon vagyok.

Tudod-e hasznosítani, és ha igen, hogyan a modellkedésnek köszönhető tapasztalataidat a tanulmányaidban?

Azt gondolom, az önállóság, a helytállás idegen közegben, a magánnyal való megküzdés, tehát az élettapasztalat a legfontosabb, amit a modellkedésnek köszönhetek. Ezek a hatások az élet minden területén nagyon fontosak és hasznosak, és biztos hogy a tanulmányaimra is erősen kihatnak. A divatvilágban szerzett konkrét tapasztalatok, azaz hogy látom milyen munka van egy-egy kollekció mögött, a legprofibb divattervezők munkáját és hozzáállását figyelhetem, a divatbemutatók megszervezését, a kapcsolatrendszerek fontosságát megtapasztalom stb., ezek azt gondolom, abban az esetben lehetnek nagyon hasznosak számomra a későbbiekben, ha a textiltervező tanszékkel fogok közös munkába, tehát ha a divat világában szeretnék maradni. Ez tűnik a leglogikusabb útnak, de egyelőre annyi minden érdekel, hogy egyáltalán nem vagyok biztos benne, melyik utat választom.

Mit olvasol mostanában?

Általában ha nagy hatással van rám egy író/költő, hónapokra beleásom magam a munkásságába, életének részleteibe. Az utóbbi időben Pilinszky János- és Márai Sándor-korszakom van. Elvarázsol, hogy vannak írók, akiknek tudatosság nélkül hihetetlenül férfias vagy nőies az írásuk. Szeretem ezeket az írók nemével járó sajátosságokat megfigyelni szélsőséges esetekben. Például Szabó Magda rajongója vagyok, írásai elképesztően nőiesek. Márai Sándor és Milan Kundera művei pedig számomra a férfi gondolkodás megtestesítői. Műveik beszippantanak és ilyenkor mintha férfi szemmel látnék, úgy érzem, megértek addig nekem idegen dolgokat. Lou Andreas-Salomé iránt akkor kezdtem el érdeklődni, mikor Nietzschéről/től olvastam nagyon sokat. Hihetetlen szuggesztív és intelligens volt ez a nő, akiért olyan emberek rajongtak, mint Nietzsche, Rilke, Paul Reé, Wagner és Freud. Kíváncsi lettem rá, hogyan gondolkodhatott, miért volt ő más mint a többi nő. Jelenleg több írását is olvasom párhuzamosan.

Mi az a három téma, ami mostanában a legjobban foglalkoztat?

1. FEMAN – Ez egy feminista szervezet, amiről először elítélően gondolkodtam, aztán ez az egyoldalúság felbomlott bennem, mert annak ellenére, hogy sok dologgal nem értek egyet, amit és ahogy csinálnak, nagyon érdekes. Szerintem fontos kérdések és problémák fogalmazódtak meg bennem ezzel a témával kapcsolatban. 2. Magyar költőink, íróink munkássága és személyisége kortársaik szemén keresztül. 3. (Kortárs) művészek, művészet és a művészeti oktatás helyzete Magyarországon.

Ha bárkit választhatnál, kinek a bőrébe bújnál egy napra a legszívesebben?

A volt barátom bőrébe. Csodálatos lenne megérteni ezáltal olyan dolgokat, amiket lehet, hogy a saját gondolkodásmódommal soha nem fogok tudni egészen megtenni.

A hely, ahova nagyon (vissza)vágysz?

Párizs az a hely, ahová örökké vágyom, ha nem vagyok ott. A második otthonomnak érzem. Romantikus és egyben melankolikus, végletes, a művészetek és kiállítások paradicsoma, a szépség városa és (ez klisének hangzik, de) mintha szerelem lengené be állandóan. Az utazásaim alatt pedig Budapest az a hely, ahová nagyon visszavágyom. Magyarul olvasni, magyar nyelvű zenét hallgatni a külföldi útjaim során a mindennapok része. Kicsit betölti a hiányt, amit mindig érzek ha sokáig vagyok távol az otthonomtól. Barcelona pedig az a város, ahol még nem jártam, és ahová a közeljövőben mindenképp szeretnék eljutni.

Egy ismert ember, akinek a stílusa inspirál?

Sosem törődtem azzal, más mit hord, vagy hogy mi divatos és mi nem. Mindig is a saját ízlésemet és (remélhetőleg működő) szépérzékemet követtem ilyen téren, ezért nem tudok olyan embert mondani akinek tudatosan figyelném a stílusát. Viszont ha kicsit átalakítom a kérdést, olyan ember sok van a környezetemben, akik lényükkel, belső értékeikkel inspirálnak és lenyűgöznek engem. Közülük Németh Anikót (divattervező- Manier) emelném ki, akivel 14 éves korom óta dolgozom együtt rendszeresen, és kapcsolatunk már rég nem (csak) a munkáról szól. Anikó jelleme, varázslatos személyisége, ereje, és világlátása nagyon meghatározó és példaértékű számomra.

Ha bárkit választhatnál, melyik divatháznál töltenél el egy féléves gyakorlatot?

Valentino, Céline, Prada... Nem igazán tudok választani, rengeteg tervezőt és divatházat felsorolhatnék itt, akiket/amiket mind másért szeretek. Van, ahol a tervező hozzáállása és profizmusa nyűgöz le, de a ruhák stílusa kevésbé áll közel hozzám, és van, ahol minden ruha egy álom számomra. Talán az előbbi lenne nekem az érdekesebb.

Van kedvenc könyvtárad/könyvesboltod?

A MOME könyvtára a kedvencem, persze ebben a válaszban nagy adag elfogultság is van, de a számtalan művészettörténet-tanulással és végkimerülés miatt a könyvek felett alvással ott töltött idő miatt nem is lehetne ez másként. A kedvenc könyvesboltom pedig Párizsban a Shakespeare and Company nevű hely. Egy két emeletes, varázslatos hangulatú, szűkös kis üzletről van szó, melynek alsó részén egy antikvárium és egy könyvesbolt található, felső szintjén pedig kanapékkal, fekvőhelyekkel és egy öreg zongorával felszerelt könyvtárrész van. Helyesbítek: inkább egy olvasóteremről van szó; könyvet kivenni innen nem lehet, de bárki bekucorodhat egy fotelba és olvashat mindent, ami csak a kezébe akad (angol nyelven). Minden alkalommal elvarázsol ennek a helynek az atmoszférája, van hogy nem is olvasni térek be, csak ülni az öreg papír és könyv illatban, hallgatni a betérő emberek spontán zongora koncertjeit.

Mi az első dolog, amit reggel teszel? És este az utolsó?

Mindkét esetben megiszom egy kancsó teát. E nélkül a szertartás nélkül nem indulhat el és nem végződhet a napom. Ez alatt végigjátszom a fejemben, mit kell megtennem következő nap, és végiggondolom, mit hoztam létre aznap.

Mikor nevettél utoljára nagyon?

Komolyan mondom, nem emlékszem. De fogalmazhatok úgy is, hogy túl sok dolog, ember és fantasztikus szituáció jut eszembe és nem tudok választani közülük. Állandóan nevetek. Azt gondolom, talán nem is nagyon lehet leírni ilyen dolgokat. Ezeket a pillanatokat abban a közegben lehet értelmezni, ahol születtek.

Te olvasol blogokat?

Nem nagyon. A napjaim minden órája be van osztva, és az állandó rohanás mellett nem igazán jut erre időm. Ha mégis, akkor általában a hozzám közel álló személyes ismerőseim blogjait olvasom. Illetve a legutóbbi divathetek alatt szólt az egyik barátnőm, hogy rendszeresen lát a hungarianfashionsbeauty.com blogon, ezt azóta kísérem figyelemmel. Magyar modellek munkáit követhetjük rajta folyamatosan. Nekem mindig öröm látni a magyar lányok sikereit, ez a blog ráadásul nagyon igényes, és hihetetlenül naprakész. A divatheteken el voltam képedve, hogy nem csak a legnagyobb bemutatóimról kerültek fel azonnal képek, hanem a legkisebbekről is, amikről olykor csak ezen az oldalon találtam képet.

Honnan írtad nekünk a válaszokat?

Az interjú kérdéseire most Milánóból válaszolok, de a következő héten utazom át Rómába egy Giorgio Armani divatbemutatóra, így az első bejegyzésemet már onnan fogom írni az InStyle olvasóinak.