„A szegény kolozsvári kisleány jól megrázza magát, és megy tovább” - interjú Abodi Dórával

Képzőművész család vett körül. Már gyerekkorodban is egyértelmű volt, hogy kreatív területen szeretnél elhelyezkedi és tovább viszed a család hagyományt?

Gyerekkoromban úgy tűnt, hogy egyértelmű, bár a régészet is vonzott, gimisként viszont már az irodalom érdekelt a legjobban, meg az írás, szerettem volna irodalmat tanulni. Kicsit saját és családi orientációra végül a jogi egyetemre mentem, amit el is végeztem, de már a második évben éreztem, hogy nem az igazi, csak nem tudtam, hogy mit kellene tennem, vagy mi lenne az igazi.

Mikor döntötted el, hogy a divattervezést választod?

Egyetem után erősödött fel az bennem, hogy végső soron mindig ruhákat rajzoltam és a beauty industry is izgatott. Egy péntek délutáni napon végül volt egy heuréka pillanat, amikor megvilágosodtam, hogy ami ott volt végig bennem, az orrom előtt, a kezemben és minden ösztönömben, az a divat, és hogy mi a csudát csinálok, és miért nem csinálom azt, ami én vagyok.

forrás: Photographer / Creative Director @szilvesztermako Model @makennacart @fabbrica.milano Make Up / Hair @carlottacantonig Set Design @micolg Producer @babysiyan Assistant @sandu62 @anastasiachak

A French Mod’art International Art and Fashion Academyn végeztél, majd Milánóban szerezted meg a mesterdiplomádat. Hogy teltek a divat fővárosában töltött évek, gondoltál-e arra, hogy végleg ott maradsz?

A Modartot a budapesti tagozaton végeztem el és utána mentem Milánóba továbbtanulni. Nem meglepő módon csodálatos volt és egyben hasznos is, bár természetesen a tanuláson túlmutató lényeges dolgok mindig a divatiskolán kívül történtek. Szerintem az okos dolog volt, hogy mindig úton voltam és rengeteg emberrel találkoztam, sok fontos kapcsolat, és barátság született.

Erdélyben születtél. Téged milyen mértékben talált meg az a jelenség, amiről több határon túli magyar is beszámol, hogy Erdélyben azért nézik ki mert magyar, Magyarországon pedig azért, mert erdélyi?

Természetesen amikor átjöttünk Magyarországra, megkaptam például az általános iskolában, hogy “hülye román, menj haza”, és egészen értelmesnek tűnő emberek is olyan butaságokkal találtak be, miszerint az erdélyiek elveszik az itteniek munkáját. Megkérdezték vagy kijelentették, hogy az erdélyiek nem magyarok, plusz nehezményezték, hogy az erdélyiek annyira élelmesek és nyomulósak, hogy hamarabb érvényesülnek, mint “illene”… A kettős állampolgárság kapcsán szellemileg és érzelmileg is megterhelő volt, hogy sok magyar a magyar ellen fordult és nem szavazták azt meg először. Szerencsére most már hétköznapokban ritkán találkozom ilyesmivel, illetve ha valaki erdélyieket lehúzó narratívával próbálkozik nálam, hamar lezárom a beszélgetést. Nagyon sok intelligens ember van azért Magyarországon, akik tiszta szívvel vannak és közösségben gondolkodnak, én igyekszem ilyen emberekkel körül venni magam. Az, hogy Romániában mi a helyzet, azt akkor lehet igazán megérteni, ha románul is olvas valaki sajtót, sajnálatos módon a magyarellenes narratíva a hétköznapok része, és erről az EU szerintem nem tud. Én azt gondolom, hogy nagyon bátor és kemény dolog Erdélyben magyarkent élni, egy nonstop kihívás. Örülnék, ha minél több modern erdélyi és más határon túli példakép lenne ismert Magyarországon, mert ez a határon túliak lelki, kulturális megerősödését is segítené és jobban összekovácsolna mindenkit.

Divatmárkádat a ABODI-t 2009-ben hoztad létre, azóta minden szezonban izgalmas kollekciókkal érkezel. Többször meséltél már arról, hogy minden kollekció egy új fejezet abban az univerzumban, amit építesz, ám az idei tavasz-nyári kollekció egészen formabontó volt az eddigi évek darabjaihoz képest. Mi inspirálta ezt a letisztult, nőies, kagylómotívummal díszített kollekciót, és mi az a történet, ami mögötte áll?

Már az AW21/22 is egy új irányt képvisel, mivel az új ABODI úgy folytatta a történetírást, hogy már a legtisztább eszenciáját viszi tovább a márkának. Mint az egyetlen “Transylvania heritage” kortárs high fashion márka úgy szeretnénk a gyökereinket megjeleníteni, hogy mindezt átszűrjük egy modern szemléleten, új jelentéseket adunk egészen ősi dolgoknak. Ez az értelme annak, hogy időutazás és nem az időtlenség az új koncepciónk. A tavasz-nyári kollekció családunk néhai barátjának, Lili V.-nek állít emléket, aki egy kolozsvári Auschwitz túlélő nő volt, gyerekkorom egyik stílusikonja, akire csodálattal tekintettem, mivel hatalmas karakter volt. Minden vesztesége és tragédiája ellenére egy végtelenül optimista, pozitív, és szeretettel teli ember tudott maradni, aki az embertelenségben is számtalan embernek segített, és a humorát se vesztette el soha, és nem mellesleg epic stílusa volt. A Lilitől kiskoromban kapott színes, a világ minden részéről érkezett képeslapok, a képzeletben zajló kalandos utazások, az utazásokról hozott kis tengerparti kavicsok és kagylók inspiráltak. A kollekció visszautal az én tinikoromra is, amikor romantikus képzelgések, egy erős szenzualizmus dominálta a napjaimat és egzotikus utazásokról álmodoztam.

Hogyan születik meg egy ilyen kollekció ötlete? Egyáltalán, hogyan kell elképzelni egy divattervező mindennapjait?

Én folyamatosan ruhákra gondolok, kutatok, rajzolok, van olyan look, amit kifejezetten álmomban láttam. Plusz trendeket kutatok, próbálok szemfülesen a trendek elé menni, hatodik érzékkel megjósolni a jövőt, vagy akár a múltban, trashben, popban, akár egy sétáló néni 70-es évekbeli kabátjában meglátni a trendet. Nyitott szemmel, de a telefonomat is nyomkodva, félig virtuálisan, félig a valóságban létezem. A hétköznapokban egyszerre tervezünk és gyártjuk a megrendeléseket, és tervezzük az új kollekciókat a csapatommal. Nincs megállás. Ez egy olyan carousel, ami sose áll meg.

Az első kollekciód óta mik voltak azok a mérföldkövek a karrieredben, amire nagyon büszke vagy?

A diplomakollekcióm, amiről rögtön Susie Bubble írt, a Milánói évek és a Vogue Talents programok, amelyekkel az olasz Vogue támogatta a karrieremet. Később a Los Angeles-i spontán vörös szőnyeges és celebrity felkapottságunk, amire azért vagyok büszke, mert 2013 óta töretlenül tart és teljesen organikus. Büszke vagyok arra, hogy több éve bemutathatunk a Milánó Fashion Weeken, itt természetesen köszönetet mondanék a HFDA-nak és a CNMI-nek. Amire igazán büszke vagyok, az a csapatom, jó úgy dolgozni, hogy ilyen társakkal evezhetek együtt.

Sokan álmodoznak arról, hogy divattervezők legyenek, te mit tanácsolnál nekik? Mire készüljenek, ha bele szeretnének ebbe vágni?

Erre nem lehet felkészülni, mert ez egy hullámvasút minden szinten. Csodás percek és sziszifuszi küzdelmek felváltva. Amikor épp valami miatt küzdelmesek a napok, mindig eszembe jut a nagymamám, amikor énekelte “mit tehet egy szegény kolozsvári kisleány?”, és olyankor a szegény kolozsvári kisleány jól megrázza magát, és megy tovább. Szóval a tanács annyi, hogy: mindig csak előre!

„A divat változik, a stílus örök” - számodra, mit jelent a stílus, és mit jelent a divat?

A stílus maga az az egyéniség tükre, a divat pedig rengeteg trend és behatás és zeitgeist együtt. Minden embernek van stílusa, hisz a saját ízlésén szűri át az idő hangját, a divatot.

Te hogyan jellemeznéd a saját stílusod?

Alapvetően elég letisztult, de időnként szeretek extra vagy ikonikus dolgokat magamon, bár nem tartom magamat olyan tervezőnek, aki a hétköznapi öltözetében a túlzott extravaganciát keresné. Inkább az a típus vagyok, aki mérnökként és művészként gondol magára, és nem szeretem, ha a tervezésben bezavar a saját öltözetem. Ezért igyekszem monokróm darabokat választani, ezek tisztán tartják az elmémet. A vásárlók, kliensek, hírességek, és nem a saját magam öltöztetése az elsődleges cél. Én azokkal a tervezőkkel azonosulok jobban, akik nem önmaguk cicomázásával vannak elfoglalva, hanem professzionálisan elegánsak, például, mint Miuccia Prada, Raf Simons, vagy Phoebe Philo.

Mik azok az alapdarabok, amik soha nem hiányozhatnak a gardróbodból?

Fekete farmer, fekete nadrág, oversize zakók, fehér ingek, Twin Unisus és mindenféle más Unisus és ABODI mágikus állatos pulcsik és pólók, fekete ruhák, fehér sportcipők, műszőr kabátok, oversize és classic kabátok és a kötött dolgok (nadrágok, ruhák, pulcsik). Szeretem a szép táskákat és cipőket, a kiegészítőkre szeretek hangsúlyt fektetni, legyen az táska, fejpánt, vintage ékszer.

A hétköznapokban viseled-e a saját vagy más hazai tervező ruháit?

Imádom a sportos darabokat az ABODI-tól, ezeket nonstop hordom, pólók, pulcsik, kötöttek, de sok ruhám és táskám is van, amit szeretek. Sajnos itthon nincs olyan komplex vásárlási élményt nyújtó hazai designer multibrand store, ami úgy működne, mint egy Antonioli vagy Biffi Boutique, és nemzetközi márkák mellett hazaiakat is árulna. Anno az Il Bacio di Stile volt egy szuper koncepció és rendkívül elegáns tér, reméltem, hogy egy szintet vagy nagyobb részt hazai tervezőknek szentelnek, de sajnos bezárt. Nagyon hiányzik egy department store vagy valódi hazai és nemzetközi divatélményt nyújtó állandó fizikai store Budapestről. Az ilyen helyek nem csak egy város presztízsét emelik, hanem edukálják is a vásárlót, de minket tervezőket is inspirálnak. A divat nemcsak ruhák halmaza, hanem művészet is, kultúra, örömforrás és inspiráció, mindannyian emlékszünk olyan pillanatokra, amikor csodálattal ámultunk gyönyörű kirakatok előtt külföldön. Ezt a mesés pillanatot egy pláza sose fogja megadni, kellenek olyan boltok, ahol a divat művészi szintre van emelve, divatkönyveket, tárgyakat lehet csodálni, vásárolni és átadhatjuk magunkat a varázslatnak.

Egyre nagyobb figyelmet kap a fenntartható divat, mennyire és hogyan figyelsz erre a kollekcióid készítésekor?

A márka alapítása óta figyelünk az etikus gyártásra, a megfelelő munkakörülmények biztosítására, a felelősebb hulladékgazdálkodásra, fenntartható anyagok használatára. Alapanyagaink nagy része speciális EU-s igazolással rendelkezik, illetve eredetigazolással is, bár nagy szívfájdalmunk, hogy nincs hazai alapanyaggyártás, bár pont most vettük fel a kapcsolatot egy erdélyi családi manufaktúrával, hogy megvizsgáljuk az együttműködés lehetőségét. Magyar varrodákkal és varrónőkkel dolgozunk, próbálunk helyi iskolát, kézműves foglalkozást támogatni anyagokkal, deadstockkal, régi gépeinkkel. Valódi szőrmét sose használtunk, nagyrészt vegán bőrrel dolgozunk. Azt azonban látnunk kell, hogy a textilipar az egyik legszennyezőbb iparág, főképp a fast fashion miatt, de minden szinten rengeteget kell még tanulnunk erről.

Végezetül, hogy készülsz a karácsonyra? Van-e olyan tradicionális karácsonyi erdélyi étel, amit te is el szoktál készíteni?

Imádom a karácsonyt, abszolút várom és már októberben elkezdek karácsonyi dolgokon agyalni. Karácsonyi díszeket is gyűjtök, új és vintage díszeket, szeretem megadni a módját, családdal, barátokkal és kollégákkal is. A rakott juhtúrós puliszka gomba paprikással és a nonplus ultra sütivel nálunk alap karácsonykor, a töltött káposzta, a zserbó, a sós rudacskák és a pogácsák, bejglik pedig már a szüleimnél várnak.

És ezt láttad már?