A film, ami meghatároz: Erős Antónia

Nehéz meghatározó filmet kiemelni, inkább olyan példát mondanék, amiből nagyon sokszor idézünk, amiből ezerszer előjön egy jelenet akár a baráti társaságunkban, akár a férjemmel, amikor kettesben vagyunk, az egyik ilyen pedig a Csapd le csacsi. Léptem nyomon felmerülnek a mindennapjainkban is akár a szituációk, a jelenetek, a figurák. Előfordul, hogy egymásnak idézünk a filmből, például, hogy a „Csempe a francba, az van!“ - szóval bármilyen furcsa szituációban eszünkbe tud jutni, a maga keserédes humorával, és a mai napig mindig mosolyt csal az arcunkra. Nemrég pont ajánlottuk olyan fiatalabb barátainknak, akik még nem látták, sőt nem is nagyon hallottak még róla. Persze, nekünk mást jelentenek a 70-es, 80-as évek, de szerintem nagyon sok szempontból ez egy örökérvényű film, és aki ma megnézi, az is érti, még azokat az utalásokat is, amik kifejezetten az akkori rendszernek szóltak. Megemlíteném még a Sörgyári capriccio-t is, ami szintén hasonló humorú, így akár a Csapd le csacsi is lehetne egy cseh film, a férjem pedig rendszeresen visszanézni a Tűz van babámat. Ezek mind ilyen 70-es 80-as évekbeli nagy klasszikusok, amiket rengetegszer láttunk, de sosem tudjuk ezeket megunni. Azt nem mondom, hogy direkt elindítom őket, ha haza érek munka után, de ha meglátom, hogy megy valahol, akkor nem kapcsolom el, hanem végignézem és újra átélem, újra ugyanolyan jókat nevetek rajtuk, mintha először látnám, pedig már legalább százszor láttam mindegyiket.