„És akkor belenyúlt az orrába a vacsoránál": Legszörnyűbb randitapasztalataink

Ami persze frenetikus, amennyiben álmaid lovagja kavargatja előtted a kávét, de ismerjük be, az első randik egyikén ez viszonylag ritkán és csak a nagyon szerencsésekkel történik meg. Többségünknek jó néhány csúfos helyzeten kell keresztülbotorkálnia, mire célt ér – néha annyira elkeserítőt, hogy a randizás természetének létjogosultságát úgy-ahogy van, kétségbe vonja.

Megkérdeztem néhány ismerőst a környezetemben, mi volt a legrosszabb társkeresős élménye. Vannak tipikus válaszok, de olyan is akadt, amitől leesett az állam.

Veronika, 32, házas

„Legtöbbször azért volt gáz, mert teljesen hiányzott a kémia vagy bármiféle érzelem. Ültem a pasas előtt a drága étteremben, hallgattam az unalmas történeteit, néztem, ahogy igyekszik, és nem éreztem semmit. Nekem az volt ebben a legszörnyűbb, hogy azt gondoltam, velem van a baj. Találkoztam kedves, szimpatikus emberekkel is, mégis tökéletesen üres voltam. Idő kellett, hogy rájöjjek: a randizást nem nekem találták ki. A férjemmel munkahelyen dolgoztunk, hétköznapi módon viszonyultunk egymáshoz: rögtön bele is szerettem!”

Lina, 44

„Nekem sikerült randiznom a világ leggusztustalanabb férfijával. Az egy dolog volt, hogy úgy szürcsölte a levest, hogy az étterem másik végében is hallották. A főétel és a desszert között, amikor már amúgy is menni akartam, mert untam hallgatni az öntudatos locsogását, egyszer csak beletúrt az orrába. És nem ám csak egy pillanatra, mint aki megfeledkezett magáról, hanem hosszan és kéjjel, legalább egy percen keresztül. Megbűvölten bámultam, aztán egyszer csak felugrottam, kidobtam a pénzt az asztalra, és szabályosan kirohantam az étteremből. Vissza se néztem.”

forrás: pexels/cottonbro studio

Zita, 38

„A legbizarrabb randiélményemen a partnerem egy órán belül megivott három sört, és kudarcos házasságával traktált. Amikor másfél óra múlva is a feleségét szidta, a hülye k..vát, aki minden pénzéből kiforgatta, felálltam, megköszöntem a szép estét, és kisétáltam. Utána még kétszer felhívott, de persze nem vettem fel többé a telefont.”

Kata, 29

„A fickó nagydarab volt, és totál paranoiás. Szabályosan féltem tőle, és mint kiderült, nem alaptalanul. Amikor a bárban egy vendég véletlenül belerúgott a földön hagyott táskájába, felugrott, és olyan mozdulatokat tett, mint aki mindjárt nekiesik a másiknak. Velem kedves volt ugyan, de ez az agresszív kakaskodás épp elég volt ahhoz, hogy úgy tegyek, mintha hívna valaki, majd bokros teendőimre hivatkozva kereket oldjak.”

Vica, 52

„A válásom után megpróbálkoztam a randizással és rögtön egy spirituálmániással hozott össze a sors. Egyfolytában a csakrákról meg a csíről tartott kiselőadást, táltosokat akart hozni a lakásomba, hogy megtisztítsa a nem tudom mitől, és olyan álpozitív, kenetteljes modorban beszélt, hogy minden kiejtett magánhangzónál a hideg futkosott a hátamon. Ennek ellenére vagy háromszor találkoztam vele, mert anyukám túl udvariasnak nevelt. A negyedikre már nemet mondtam. Azt mondta, rendben, tudomásul veszi, de a táltost azért elhozza, ha szeretném.”

Bea, 41

„Szörnyűséges élményem nem volt, legalábbis nem emlékszem. A legkellemetlenebb helyzetbe akkor kerültem, amikor egy fickóról, aki tetszett nekem, megtudtam, hogy valójában nős. Kétszer találkoztunk, nem volt tragédia, csak a viszolygásra emlékszem, hogy lám, engem is be akart hálózni egy hazug szélhámos.”

Galériánkban további bizarr randikalandról olvashatsz!

Az Éva magazin írása.