A magyar festő, akinek kislányként még II. Erzsébet királynő is modellt állt - gyönyörű kép készült róla!

II. Erzsébet királynő mindössze 7 éves volt, amikor modellt állt a világhírű magyar festőnek, akinek munkáiért már üknagymamája, Viktória királynő is rajongott.

Lombosi László Fülöp Elek 1869. április 30-án látta meg a napvilágot Budapesten, egy szerény körülmények között élő család első gyermekeként. 17 évesen már olyanok oktatták őt rajzra, mint Székely Bertalan és Lotz Károly, 3 évvel később pedig felvették a müncheni Képzőművészeti Akadémiára, amit aztán egy párizsi iskola követett. 1899-ben elkészítette Ferenc József portréját, egy évvel később pedig XIII. Leó pápa Vatikánban készült arcképével elnyerte a párizsi Nemzetközi Kiállítás nagy aranyérmét. Tehetségére Viktória királynő is felfigyelt, így megbízta azzal, hogy készítse el kedvenc tábornoka, Sir George White portréját. Ezután pedig nem volt megállás, László Fülöp Elekért sorban álltak a világ legnagyobb és legnevesebb előkelőségei, és állítólag édesanyjáról készült alkotást látva a néhai II. Erzsébet királynő is alig várta, hogy az akkor már idősödő festő őt is megörökítse.

Az akkori sajtó szerint a mester és a 7 éves kislány órákig beszélgettek, mielőtt elkészült a vágyott mű, ami egy mikronéziai bélyegre került. A festő „intelligensnek és karakteresnek” írta le fiatal modelljét, aki a második alkalomkor „nagyon álmos és nyugtalan” volt. László Fülöp Elek még arról is megemlékezett, hogy milyen volt a yorki hercegnő, amikor 1931-ben először találkozott vele: „A szégyenlősségnek semmi jelét nem mutatta, nagyon érdekelték szülei portréi, és nagyon mulatságos megjegyzéseket tett”.

Hogy teljes legyen a kép azért mesélünk még egy kicsit a festőről...

László Fülöp Eleket Angliában Philip de Lászlóként ismerték leginkább. 1907-ben Londonban telepedett le, de emellett Dublinban is volt egy kastélya. Magyarságára mindig is büszke volt, így sose hagyta el teljesen Budapestet, ahol egy előkelő villát tartott fent. 1914-ben megkapta a brit állampolgárságot, viszont mivel a Monarchiából érkezett, így gyanakodva néztek rá. Ezért 1917-ben bebörtönözték és csak egy évvel később engedték szabadon, a bezártság viszont annyira megviselte, hogy egy szanatóriumba vonult. Amikor visszatért az imádott ecsetjeihez, először inkább tájképeket festett, így külön öröm, hogy végül nemcsak az anyakirálynét portréját álmodta vászonra, hanem a Erzsébet hercegnőjét is.

A világ egyik legkeresettebb portréfestője 1937-ben, 68 évesen halt meg Londonban. Az már csak a sors furcsa fintora, hogy a végzetes szívroham pont akkor érte el őt, amikor II. Erzsébet királynő édesapjának, VI. György királynak arcképén dolgozott. Így sajnos ezen műve már sose készült el.

És ezt láttad már?