Jennifer Lawrence: amikor visszanézem egy filmemet, mindig a tokámat és az aknémat veszem észre először

Jennifer Lawrence világéletében híres volt a szabadszájúságáról, és most sem hazudtolta meg magát. A színésznő részvételével egy kerekasztal-beszélgetést közölt a The Hollywood Reporter nevű magazin, és az asztal körül ült még öt illusztris kolléganője, Emma Stone, Jessica Chastain, Allison Janney, Mary J. Blige és Saoirse Ronan is. Természetesen mi másról beszélgettek, mint arról, hogy milyen ellentmondásos a nők helyzete Hollywoodban – úgy értve persze, hogy elég kiváltságos az életük ahhoz, hogy amikor észreveszik magukon a nőket sújtó megkülönböztetéseket, akkor szót tudnak emelni a saját érdekükben anélkül, hogy attól kelljen félniük: soha többet nem kapnak munkát. Ami szintén nem volt mindig így, és ezzel kapcsolatban is olvashatunk néhány történetet a beszélgetésben.

Szó esett persze a #metoo forradalomról, arról, hogy kit és milyen módon zaklattak, hogyan és mikor jött felszínre, hogy kevesebbet keresnek, mint a férfi kollégáik és persze arról is, hogy tudják-e előre, sikeres lesz-e a filmjük, amit épp forgatnak, vagy nem. Jennifer Lawrence például bevallotta, hogy bár az anyám! című, nemrég kijött filmjéről sejtette, hogy nagyon megosztó lesz, általában fogalma sincs az aktuális projektje kimeneteléről. Nagyjából ez hangzott el a kerekasztalnál ülve:

Lawrence: Általában nem találom el – nincsenek megérzéseim. Amikor a Winter's Bone - A hallgatás törvényét megnéztem, azt gondoltam: „Na most aztán becsukhatom a boltot, erre a kutya se fog jegyet venni.”

Chastain: Tényleg?

(Nevetnek.)

Chastain: Megbolondultál?

Lawrence: Csak én vagyok így ezzel?

Janney: Nem, én is így vagyok. Az I, Tonya szerepéhez öregre maszkíroztak, három órákat ültem a sminkben, aztán visszanéztem magam, mondom „Úristen, ez fantasztikus. Nem kell aggódnom a tokám miatt.”

Chastain: Amikor látom magam a képernyőn, valahogy kiszolgáltatottabbnak tűnök. Amikor először láttam a Zero Dark Thirty – A Bin Láden hajszát, azt nagyon nehéz volt nézni, mert én voltam ott, smink nélkül.

Ronan: Mert te voltál ott.

Chastain: Mintha magamat néztem volna.

Blige: Amikor a Mindörökké rockot néztem, akkor Mary J. Blige-ot láttam. Az szörnyű volt. Nem nekem kéne ott lennem, hanem a karakternek. Aztán megnéztem a Mudboundot a Sundance Fesztiválon, és amikor megláttam a karakteremet, Florence-et, elbőgtem magam, mert az nem én voltam… Wow, gondoltam, most csináltam valamit.

Vagyis úgy tűnik, hogy még a legnagyobb sztárokat is zavarja, ha vissza kell nézniük magukat – kivéve, ha sikerül kellőképpen belebújniuk a karakterük bőrébe. Jó, mi?

Olvasd el ezeket is! 8 idézet Jennifer Lawrence-től arról, hogy miért nem diétázik