Divatimádóknak kötelező! Interjú a Diet Prada alapítóival

"Előbb-utóbb mindenki lebukik, emberek"– írta a Diet Prada egyik bejegyzésében, és valóban, az Instagramon befutó divatőrült duó most már nagyjából 5 éve gondoskodik arról, hogy a divatvilág legfelháborítóbb húzásai és legmocskosabb koppintásai a felszínre kerüljenek. Lindsey Schuyler és Tony Liu sokáig inkognitóban vitték a divattervezők által rettegett Insta-oldalt és blogot, ám miután rengeteg támadást kaptak amiatt, hogy név és arc nélkül húzzák rá a nagyágyúkra a vizes lepedőt, felfedték identitásukat. És bizony nem hezitálnak azóta sem beleállni a konfliktusokba, amikor igazságtalansággal találkoznak. A duónak nagy szerepe volt például abban, hogy a Dolce&Gabbana törölte a Shanghaiban tartandó divatbemutatójukat, miután rasszizmussal vádolták meg őket egyik reklámjuk miatt.

Lindsey és Tony a Budapest Central European Fashion Week vendégei voltak – itt volt szerencsénk elkapni őket egy rövid interjúra.

Íme a tipikus Diet Prada posztok: az eredeti és a koppintás egymás mellett:

Most jártok először Budapesten? Volt eddig bármilyen ismeretetek a magyar divatról?

Lindsey: Ez az első alkalom, hogy Budapestre jöttünk, és minden pillanatát imádjuk – lenyűgöző ez a város.
Tony: Egyikünk sem tudott sokat a magyar divatról, izgalmas volt felfedezni ezt a régiót. Most így a második napon már van egy fílingünk róla, arról, hogy ez miről is szól, melyek az erősségei.

És láttok benne potenciált?

Lindsey: Abszolút. A ruhák kivitelezése például lenyűgöző. Olyan szakmai tudás van mögötte, amire – őszintén – nem számítottunk. A finish, az eldolgozás, a minőség kiemelkedő.

Tony: Találkoztunk a Nanushka embereivel, bepillantást nyertünk a brand életébe, működésébe. Hihetetlen, hogy milyen mértékű ez a biznisz, milyen sok piacra szállítanak, de így is a ruháik szinte 100%-kosan Magyarországon készülnek. Ez elismerésre méltó, kevés nemzetközi brand tudja ezt elmondani magáról.

A nemzetközi kifutók 2019-es őszi-téli kollekció közül melyek voltak a kedvenceitek?

Tony: Mi nem járunk a fashion weekre, ahogy a divatmagazinok szerkesztőinek kell, csak néhány bemutatót nézünk meg, amire tényleg kíváncsiak vagyunk.

De a kollekciókat megnézitek aztán a neten, igaz? Hisz ez része a munkátoknak...

Tony: Jó, igen, persze. Nos akkor a Prada, Valentino, Marine Serre és a YProject voltak a legjobbak.

És mi volt az, ami csalódást okozott?

Lindsay: Én nem igazán szerettem a Givenchy kollekcióját, de Tonynak tetszett.

Tony: Igen, nekem nagyon!

Mi van akkor, ha nem egyezik a véleményetek? Könnyen juttok kompromisszumra?

Tony: Sokat beszélgetünk...

Lindsay: Én azt mondtam volna, hogy sokat vitatkozunk.

Tony: Igen, valóban, mindketten elég indulatosak tudunk lenni, de hát 9 éve ismerjük egymást, meg tudjuk oldani a konfliktusainkat.

Lindsay: A lényeg, hogy mindig tudjuk, ezek nem személyes jellegű nézeteltérések, csupán szakmaiak, amiből nem lehet sértődés, amit nem szabad egyikünknek sem mellre szívni.

Sosem éreztétek azt, hogy túlságosan leterhelő ez a szerep – az igazságért harcolni, hogy ti vagytok a divatvilág megmondóemberei? Hogy kezd túlnőni rajtatok ez az egész, amit felépítettetek?

Tony: Amikor elértük a millió követőt, látványosan megszaporodtak a trollok. Ezen meghökkentünk, de most már nem érdekel különösebben, része a munkának. Ilyen hatalmas követői számmal ez elkerülhetetlen.

Lindsay: Nekem épp az ellenkezője: a Diet Prada újraélesztette bennem a lelkesedét a divatvilág iránt. Pont mielőtt elindultunk vele, komolyan azt fontolgattam, hogy otthagyom a divatbizniszt, de ma már ezt elképzelhetetlennek tartom. A szerves részemmé vált.

Köztudott, mennyire környezetterhelő iparrá vált a divat – ti mire buzdítjátok a követőiteket?

Lindsay: A munkánk egyik fő mozgatórugója, hogy felhívjuk a figyelmet a fogyasztás gyorsulására. Ez ma úgy van prezentálva, mintha ez lenne a normális, a követendő példa, holott máris látszanak a visszafordíthatatlanul káros következményei a környezetünkre nézve. Ezért igyekszünk azt megértetni az emberekkel, hogy nem kell minden új trendet követni, nem kell évente lecserélni a ruhatárat – találd meg, amit szeretsz, és fókuszálj az időtálló darabokra.

Ti hol szoktatok vásárolni?

Tony: Vintage boltokban főleg, a Stella Dallas Brooklynban nagy kedvencem és a londoni Dover Street Market.

Lindsay: Nekem a jó öreg Barney's..

Tony: Én már nem imádom annyira a Barney's. Mióta belelátok ebbe a szakmába, egyre válogatósabb vagyok a tervezőket és a brandeket illetően – van akit már egyáltalán nem kedvelek, hogy látom, hogyan dolgoznak.

Lindsay: Ja, és persze az eBay – én nagy licitkirálynő vagyok!