Olvass bele David Beckham naplójába!

"Fél évvel ezelőtt, amikor a Fülöp-szigeteket letaroló tájfunról értesültünk, az egész nagyon távolinak tűnt. Azután a híradásokból elénk táruló szörnyű látványt a mindenüket – otthonukat, megélhetésüket és sokszor még szeretteiket is – elveszítő túlélők beszámolói tették még szívszorítóbbá.
Négygyermekes apa és az UNICEF jószolgálati nagyköveteként egy percig sem haboztam, amikor az UNICEF felkért az egyik legsúlyosabban érintett rész, Tacloban meglátogatására. Ehhez foghatót még soha életemben nem láttam. A pusztítás mértéke elképesztő és leírhatatlan volt. De amire életem végig emlékezni fogok, az a túlélők elszántsága és töretlen életereje.

Az első nap

Elég volt egy pillantás a repülő ablakából Leyte szigete felett, hogy lássuk, micsoda rombolásra képes egy ekkora vihar. Akármerre néztünk, a földdel egyenlővé tett épületek és otthonok sokaságát, és a helyükön sorakozó sátrakat és kék ponyvákat láttunk.

Földet érés után az Astrodome-ba mentünk, egy kisebb stadionba, ahol korábban kosármeccseket és koncerteket tartottak. Sok család itt talált menedéket a tájfun elől. A stadion azonban nem volt elég nagy az összes menekülő befogadására, és a kint rekedtek közül sokan a vihar tombolásának áldozatául estek.
A családok hevenyészett hajlékokat rendeztek be a stadion kerítése mentén futó étkezdék helyén, a pályán pedig ponyvákat kifeszítve építettek sátrakat és átmeneti szállásokat.

A rogyadozó tákolmányok közepén található az UNICEF gyermekbarát sátra: egy apró sátor, ahol a gyerekek biztonságban játszhatnak, és kiszakadhatnak az őket körülvevő pusztítás és trauma valóságából. Apaként mélyen megrendített, amikor olyan kétéves apróságokkal találkoztam, akiknek a magukon viselt ruhán kívül semmijük sem maradt. A tenger és a vihar mindenüket elvitte.
Jártam az UNICEF kismamák és csecsemők számára felállított sátrában is. Ebben a nyugodt szegletben az édesanyák kisbabáik táplálásában kapnak segítséget, és megtanulhatják, hogy gondoskodhatnak gyermekükről ilyen szélsőséges körülmények között. A sátorban béke és nyugalom honolt, és az anyukáknak láthatóan nagyon jól esett, hogy van hová elvonulniuk a kinti pusztítás rémisztő valósága elől. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy megismerhettem őket.
Ezután egy hatalmas raktársátorhoz látogattunk el, ahol az UNICEF segélykészleteit tárolják: egészségügyi csomagokat, víztisztító készleteket, tanszereket, élelmiszereket. Egy ilyen nagyságrendű katasztrófa kezelése óriási logisztikai feladat, de az UNICEF munkatársai megállás nélkül dolgoztak, biztosítva, hogy az életmentő segély minden rászoruló gyermekhez eljusson.
.