Egy pasi, aki talán még nálunk is jobban szereti a cipőket: Dóra Bélat interjú!

Sportcipőben, farmerban és egy olyan pólóban érkezik a fotózásra, amilyet nem is lehet itthon kapni. Persze ettől még nem tűnik fellengzősnek, sőt. Csupa alázat, figyelmesség és kedvesség. Látszik, hogy tele van energiával, nem tud egy helyben maradni, mégis a lakosztályban – amit a fotózás előkészületeihez kaptunk Budapest egyik menő butikhoteljében – az ágyban kötöttünk ki... Ettől a spontán helyzettől mindketten kellőképpen zavarba jöttünk, de a kezdeti pironkodást hamar felváltotta egy igazán kötetlen, jó kis beszélgetés.

Úgy tűnik, beindult a szekér: leszerződtettek az ország egyik legelismertebb színházába, filmfőszerepet kaptál. Mindig erre vágytál?

Gyerekkoromban komolyan sportoltam, a kosárlabdával országos bajnokságig jutottam, de ez mégsem volt opció, ráadásul nagyon rosszul tanultam, csibészkedtem, és igazából nem tudtam, mit keresek a földön.

Mikor nőtt be a fejed lágya?

Amikor elkezdtem azt érezni, hogy felelősséggel tartozom magam és mások felé. A közlésvágy, hogy ki vagyok én és mit is gondolok. A színház és a filmezés beszippantott, és az egyetem óta az nem kérdés, hogy nekem mivel kell foglalkoznom. Szeretem érezni, hogyha súly van a vállamon. Földessy Margit is mély nyomot hagyott bennem. Az egyetemen pedig Bagossy László, Pelsőczy Réka, Rába Roland osztályában végeztél. Ez fantasztikus lehetőség volt, sokat tanultam, tanulok tőlük. Mondjuk harmadéves koromig nem is szólt másról az életem, kora reggeltől késő éjszakáig ez töltött ki mindent. Nem találkoztam a barátaimmal, nem volt semmi, ami civil, csak a színház. És bár budapesti vagyok, a kollégiumban laktam, hogy mindig közel legyek.

Kimaradt a bulikorszak?

Azért megvolt az is. A gyakorlati időszakban próbáltam bepótolni.

Milyen az élet vörös hajjal?

Szerinted? (Csibészes mosollyal kérdezi és egy kacsintással hozzáteszi:) Ráadásul Bélának hívnak... Gyerekkoromban én voltam az a srác, akit mindig frocliztak.

Gondolom, ma már más a helyzet.

Épp a napokban hallottam, hogy azt mondják, „a vörös az új szőke”. Mivel nagyon karakteres a fejem, általában vagy nagyon bírnak, vagy nagyon nem. A szerepeim is eléggé ehhez a külsőhöz igazodnak.

Mert milyenek?

Mint a Brazilok című moziban, „a falu bikája” típusúak. Ebben a filmben Törököt játszom, aki egy rasszista gyerek, de (nem ez a fő mondanivaló) bikából kezesbárányt csinál belőle a szerelem.

Milyen szerepekre vágysz?

Nem szeretném, ha beskatulyáznának! Lírai szerepeket játszanék, például Rómeót. Szerepálmom a Liliom.

Mi a helyzet a zenével?

Mindenfélébe szívesen belehallgatok, Beethoventől a Wellhellóig, és rettentően sajnálom, hogy nem játszom hangszeren.

Még nem késő! Milyen hangszert választanál?

Gitárt, hogy szerenádot adhassak a lányoknak.

Ezek szerint romantikus alkat vagy.

Kifejezetten romantikus, szerelmes típus vagyok. Szégyentelenül adok teret az érzelmeknek és könnyen szerelembe is esem. Azt hiszem, azért, mert van érzékem hozzá, hogy meglássam egy nőben a szerelmet.

Mit nézel ilyenkor?

Azt, hogy milyen anya lesz, lehet belőle. Igaz, 24 évesen még nem szeretnék családot, mégis fontos számomra egy kapcsolatban, hogy a nő hordozza ezt az értéket. Mi nagyon családcentrikusak vagyunk, az öcsémmel is fantasztikusan szoros a kapcsolatunk.

Dóra Béla jelölt A legstílusosabb férfi kategóriában az Instyle Style Awardon! Itt tudsz kedvenceidre szavazni!

Ő a művészetben is társad?

Tízévesek lehettünk, amikor (bár fiatalabb nálam két évvel) ikreket játszottunk egy darabban a Bárka Színházban. Na, ő már akkor megmondta, hogy biztos nem lesz színész, inkább gazdag akar lenni.

Összejött neki?

Jó úton halad. Tavaly, 22 évesen két társával alapítottak egy virágküldő céget, ami nagyon kreatív. Persze tanul mellette. És igen, előfordul, hogy hónap végén megyek hozzá kölcsönkérni.

Mire?

Nem tudom beosztani a pénzem, a dupláját is el tudom költeni. Amikor van, akkor szeretek jó éttermekbe járni, finom italokat inni, és veszek valami menő cipőt.

Miért pont a cipő?

Szerintem nagyon sokat elárul egy férfiról, hogy milyen cipőt hord. Én legalábbis szeretem megnézni. A cipő nagy iránymutató egy szerep megformálásakor is.

Fontos, hogy mit veszel fel?

Régebben egészen piperkőc voltam, mára sokat lazultam, de fontos, igen. Odafigyelek, mert szeretek jól kinézni.

Látszik, hogy jól vagy a bőrödben. Magabiztosságot sugárzol. Mégis: mi tud kizökkenteni?

Mi volt például a legfélelmetesebb dolog, ami történt veled? Vehemens gyerek vagyok, nem kímélem magam. Nemrég egy előadáson rosszul estem és kezdeti gerincsérvem lett. Egy hétig mozdulatlanul feküdtem a kórházban, és arra gondoltam, hogy talán vége a pályafutásomnak. Ez rémisztő volt.

Vannak ikonjaid?

Gálffi László, Kerekes Éva, Rába Roland, lehetne még sorolni. Nem ikonoknak, inkább olyan embereknek nevezném őket, akik nagy hatással vannak rám.

Mit csinálnál, ha nem színész lennél?

Nem értek semmi máshoz. Rendező nem lennék, nekem jó, ha megmondják, hogy mit csináljak. Ha mégis muszáj lenne váltanom, akkor valami olyasmit csinálnék, aminek kapcsán emberekkel foglalkozhatnék.

Az interjú a július-augusztusi InStyle magazinban jelent meg.